TIZENEGY

- Megegyeztünk, Antilles?

- Küldje ki őket! - Wedge megnyomott egy gombot, mire megszakadt a holokapcsolat. A vonal túlsó végén Doole elgyönyörködhetett a Zsiványkommandó címerében. Wedge Forgék felé fordult. - Csak mondják ki, és mi elválasztjuk őket! Keresünk neki egy biztonságos helyet, ahol Thyne nem érheti el.

- Tegye meg! - Myda kinyújtotta a kezét, és megragadta Wedge-ét. - Kérem, ne hagyja őt vele!

Kassar a felesége vállára tette a kezét, és visszavonta az asszonyt.

- Myda, ezt nem tehetjük. Ő döntött így.

- De rosszul döntött.

Inyri apja lassan megrázta a fejét.

- És ez azt jelenti, hogy megtagadhatjuk tőle a szabadságot? A rossz döntés nem bűn, még a Birodalom alatt sem volt az.

- De én éppen elég olyan embert láttam, aki egy rossz döntése után került a Kesselre. - Corran észrevette a fájdalmat Myda szemében, de a férfi arckifejezésében ilyesminek nyomát sem vélte felfedezni.

- Ismerem Thyne-t. Éppolyan rossz ember, mint a többi. A lányukat bajba sodorhatja a döntése.

Kassar kihúzta magát.

- Csak ha rosszat cselekszik.

- De hát elment vele.

Kassar tétován vállat vont.

- Talált valakit, aki értékes a számára. Lehet, hogy Inyri meg tudja védeni őt önmagától.

Corran összerezzent.

- Ami az oltalmat illeti, Thyne egy valóságos fekete lyuk.

- Én az egész életemet azzal töltöttem, hogy az embereket felkészítettem arra, hogyan éljenek a Kesselen kívül. Ennél többre nem vagyok képes. Nem dönthetek helyettük. Nem élhetem helyettük az életüket. - Kassar lepillantott, és letörölte Myda arcáról a könnyet. - Mi a lányunknak, mindegyik gyermekünknek megadtuk minden szeretetet és támogatást. Bíztunk bennünk. Ahogyan megbíztunk Lujayne-ban, amikor elment, és csatlakozott a Lázadókhoz, ugyanúgy megbízunk Inyriben is.

Corran megrázta a fejét.

- Ez egyáltalán nem tetszik nekem, parancsnok.

- Engem is megrendít, Corran, de ez nem a mi harcunk, ezt nem nekünk kell megnyernünk, legalábbis egyelőre - Wedge lenézett az öklére, és lassan széttárta az ujjait. - Talán majd kissé lefékezi Thyne-t.

- És mi van akkor, ha kimerül az ereje?

- Azt hiszem, Corran, van valami megoldás erre az eshetőségre is.

- Ahogy parancsolja, uram.

Corran gyorsan végigfutotta az adattábláján rögzített névsort. Az eredeti listát a Birodalmi fájlokból szedték össze, és rangsorolták a neveket, meghatározva az ellenértékűket is. A több ezer bűnöző között mindössze tizenhét akadt, aki hasznos lehet az Új Köztársaság számára. Mind a tizenhét - azaz most már csak tizenhat, lévén Doole törölte a listáról Abr Skynxnexet - valamennyi a Fekete Nap felfelé emelkedő csillagai voltak. Noha még egyikük sem jutott magas pozícióba, addig tevékenységük alapján joggal számíthattak előléptetésre, csakhogy közbejött a letartóztatásuk. Némelyikük a befolyását és hatalmát tekintve Jabbával, a huttal is felvehette a versenyt.

Corran emlékezett rá, hogy apja folyton arról panaszkodott, hogy milyen gyorsan változik a szervezett bűnözés. Valamikor a Fekete Nap is tiszteletreméltó szervezet volt. Igaz, sajátos morális törvényei voltak, de azt minden tagja tiszteletben tartotta. A Fekete Nap mindig is kegyetlen volt. Egy-egy rakomány fűszer vagy muníció kirakodása után a csempész igencsak izgulhatott, hogy megkapja-e az áru ellenértékét. Azokat a tagokat, akik információt adtak ki a társukról, a legkegyetlenebb módon gyilkolták meg. A bosszújuk leginkább a törvény őreit sújtotta, de az ilyen ügyeiket mindig egyedül intézték.

Az újabb nemzedék már képes volt egy bombát elhelyezni a zsúfolt kantinban, csak hogy egy személyt biztosan eltehessen láb alól. Mindennapossá vált a szokás, hogy nem csak az informátort ölték meg, de az egész családját is. A fűszer eladása egyre nehezebbé vált, és a bűnöző kartelleket ellenző politikusok meggyilkolása törvény lett, nemcsak kivételes megoldás. Hal Horn véleménye szerint a Birodalmat éppen ezért volt olyan könnyű legyőzni, mert lazultak a morális megkötöttségek, és a Fekete Nap olyan emberek számáras is megengedte a tolvajlást, mint Zekka Thyne.

Három alak jelent meg a légzsilip átlátszó szigetelése mögött. A belül álló katona kinyitotta a zsilipet, és elsőnek Zekka Thyne-t húzta be. A lábára tett béklyó miatt bicegve járt, de még hátrakötött kézzel is meg tudta őrizni egyensúlyát. Lerázta magáról a légzőmaszkot, és felemelt fejjel kihívóan mondta:

- Zekka Thyne vagyok.

A Kesselen eltöltött öt év nem sokat változtatott rajta, legfeljebb kissé karcsúbb lett, és a szemében megcsillanó gyűlöletből ítélve még rosszindulatúbb. Mintha ez idő alatt csak még jobban letisztult volna. Alig pár centivel volt magasabb Corrannál, de csontos felépítése miatt még magasabbnak tűnt. Gondosan borotvált és kopasz volt - mintha így született volna. Tar fején úgy fénylett a bőr, mintha szándékosan fényesítené.

Gonosz tekinteténél is szembetűnőbb volt kékszínű bőre. Valójában úgy tűnt, mintha eredetileg fehéresrózsaszínű bőrét leöntötték volna világoskék bőrfestékkel, amit azután nem tudott lemosni. Az egyik legnagyobb folt az orrnyergén kezdődött, és a pofacsontján át, a bal füle alatt továbbhaladva a tarkóján felfelé húzódott. Ettől az volt az ember benyomása, hogy az egyik szeme jóval nagyobb.

Eltekintve bőrszínétől, éles vonalú füle és fekete, fűrészes fogazata is segített neki teljesen különbözni a humán teremtményektől. Szemgolyói az artériás vér színét tükrözték, kivéve a vékony, résnyi pupilla körül. A karcsú pupillát arany foltok szegélyezték, melyek a sötétben világítani látszottak. Ezek a gyémántszemek árulták el őt a Korélián, és tették lehetővé Corrannak meg az apjának, hogy beutalják a Kesselre.

Wedge felvonta a szemöldökét.

- Tényleg ő az?

Corran bólintott.

- Igen, ez Foltos.

- Horn, te itt? - sziszegte Thyne. - Nem kaptad volna meg az üzenetemet?

- Miféle üzenetet?

- Apád meghalt, ugye?

A fickó gúnyos hangja nem is lepte meg, de a kérdéstől végig futott a hideg a hátán. Szeretett volna visszavágni neki, de először a lélegzete, utána a szava állt el. Thyne mindig is értett a fenyegetéshez és a megfélemlítéshez, de Corran és az apja sosem vették komolyan. Thyne nem az első bűnöző, aki megfenyegette őket, és nem is az utolsó.

És nem az első, akit apám halála miatt okolhatnék Corran egy pillanatnyi gondolkodás után úgy döntött, hogy Thyne nyilván csak hallott az apja haláláról, és elhatározta, hogy önmagát állítja be felelősnek, csak hogy felbosszantsa. Az is eszébe jutott, hogy Thyne parancsot adhatott az apja meggyilkolására, és a Fekete Nap több mint alkalmas az ilyen parancsok végrehajtására, csakhogy Hal Hornt másfél évvel azután ölték meg, hogy Thyne a Kesselre érkezett. Amennyire emlékszem, a Fekete Nap nem szokta halogatni a dolgokat.

Corran szeme résnyire szűkült.

- gondoltam rá, hogy neked is részed lehetett apám meggyilkolásában. Végül is megfenyegettél mindkettőnket, de nem váltottad be az ígéretedet, ami azt bizonyítja, hogy mostanában is a szokásos hanyagsággal végzed a munkádat.

A riposzt nem váltott ki Thyne-ból látható reakciót. Elfordította a tekintetét, és egy percig Wedge-et nézte.

- Te jedi vagy?

- Nem, én az az ember vagyok, aki eldönti, hogy itt maradsz, vagy nem - Wedge a hüvelykujjával Corranra bökött. - Ez nem volt jó kezdet.

- Ó, bocsásson meg, elfelejtettem, hogy a Lázadók a megtestesült jóság! Tudja a zsaruk is ezt mondták nekünk, akik idehoztak minket - Thyne óvatosan elmosolyodott. - Vegyük át még egyszer. Maguk azért vannak itt, hogy az olyanokat, mint én, elvigyék innen. A célszerűség mellőzi a tisztaságot, nemde?

Egy kommandós bevezette a légzsilipen át Inyri Forgét, és Corran azon nyomban felfedezte a Lujayne-éval való hasonlatosságot, mihelyt a lány levette a maszkot. Mindketten egyformán karcsúak és barna szeműek voltak. Inyri haja valamivel hosszabb volt, mint a testvéréé, és neki elöl egy ugyanolyan kék színű tincse volt, mint Thyne bőrfoltjai. Láthatóan meglepődött a szülei láttán, de érzelmeit gyorsan álarc mögé rejtette, elfordult tőlük, és kezét Thyne vállára tette.

Wedge egy ideig nézte a nőt, azután Thyne-ra pillantott.

- Az Új Köztársaság felhatalmazott engem, hogy elszállítsalak a Kesselről egy olyan helyre, amit csak később nevezek meg. Feladatot kapsz, amit végre kell hajtanod. Amennyiben a feladatot az Új Köztársaság megelégedésére hajtod végre, feltételes bocsánatot nyersz bűneidért. Megértetted?

- Mi van, ha elfogadom az ajánlatot, és utána lelépek?

Wedge szélesen elmosolyodott.

- Elkapunk, és visszahozunk ide.

- A galaxis tágas hely.

- Hidd csak azt. Mindenesetre egyre kisebb lesz - Wedge közönyösen vállat vont. - A császár sem tudott elbújni előlünk, ne hidd, hogy neked sikerülhet.

Corran bólintott.

- Már nem vagy olyan fürge legény, mint voltál, Foltos, és már nem is leszel az.

- Nem rémítettél meg, Horn.

- Engem nem az érdekel, hogy megrémülsz-e, hanem, hogy elkapjalak, Thyne - Corran lehajolt, a légzőmaszkot Thyne arcába nyomta. - Nem számít, hová mész, a két szép gyémántodat bárhol megtalálom, ahogy legutóbb is tetem. Számolj vele!

Wedge az őrök felé intett.

- Vigyék ki, és készítsék fel az elszállításra!

Inyri utána indult, de Wedge kézjelére az egyik őr megállította.

- Ms. Forge, önnel négyszemközt szeretnék elbeszélgetni!

Inyri lassan, kimérten megfordult.

- Aligha vagyunk négyszemközt.

- Nem kötelező Thyne-nal tartania.

Inyri a szüleire pillantott, majd Wedge-re.

- Én döntöttem úgy, hogy vele maradok. Hagyjon békén! Ez senki mára nem tartozik, csak énrám.

- Nézze - kezdte Corran, és feléje nyújtotta a kezét. - Meg tudjuk védeni tőle.

- Ahogyan a nővéremet is megvédték?

Corran leeresztette a kezét. Most ugyanazt a borzalmat érezte, mint amikor Lujayne meghalt. Tudta, hogy az Inyri hangjából érződő fájdalom emlékek sorát idézi fel benne, de ugyanakkor kiérezte a szavaiból azokat az érzelmeket is, amik Lujayne halálakor vesztek ki belőle. Ha megkérdezik tőle, mit választ, az emléket, vagy Inyri fájdalmát, biztosan amellett dönt, ami a nagyobb fájdalmat okozza, de a jóvátétel lehetetlensége önmagában is elég fájdalmasnak bizonyult.

- Én is és mindenki más mindent megtett, hogy megvédje Lujayne-et - Corran önkéntelenül is a medálja felé nyúlt. - Mi nem ismertük olyan régóta, mint te, és nem is olyan alaposan, de neked tudnod kell, milyen volt a nővéred. Tudod, mennyire értett ahhoz, hogy meggyőzze az embereket, mennyire értékesek. Velünk is megtette.

A légzsilipre mutatott.

- Lehet, hogy nem az én dolgom, mit csinálsz Zekka Thyne-nal, de abban biztos vagyok, hogy a nővéred nem akarta volna, hogy vele tarts. Lujayne elment, de ez nem ok azoknak, akik szerették és tisztelték őt, hogy téged hagyjanak bajba keveredni. Thyne minden, ami a nővéred nem volt.

- Nem ismered őt.

- És talán te sem - Corran még egyszer feléje nyújtotta a kezét. - Nem kell ebben részt venned.

- De igen - válaszolta, és karba fonta a kezét. - Részt veszek.

Wedge megrázta a fejét.

- Van ideje, hogy végiggondolja az egészet.

- Ez minden?

Wedge összevonta a szemöldökét.

- Netán elbúcsúzna a szüleitől.

- Minek? Attól nem éled fel Lujayne.

- De nem is abba halt bele.

Wedge válasza mintha lecsillapította volna Inyrit. Pillantása a szüleire vetődött, és Corran egy pillanatig azt hitte, visszatérnek az érzelmei. De pillanatokon belül visszahelyezte arcára az érzéketlenség maszkját. Egyetlen szó nélkül megfordult, és kilépett a légzsilipen.

Wedge szótlanul a szülőkre pillantott.

Kassar átölelte a felesége vállát.

- Megpróbálta, parancsnok. Mi csak ennyit kértünk.

***

A további cserék viszonylag zökkenőmentesen folytak. Wedge olykor fenyegetést alkalmazott, ha Doole igyekezett megakadályozni valamelyik embere távozását. De végül sikerült megállapodniuk, és Wedge 150 politikai foglyot vihetett el a galaxis tizenhat legelvetemültebb bűnözőjéért cserébe.

Ráadásul Wedge talált valakit, aki alkalmasnak tűnt arra, hogy Thyne-t ellenőrizze. Wedge egy alkut ajánlott, de a telhetetlen rybetet nem érdekelte, mondván, nem nyer rajta semmit. Wedge javasolta neki, hogy akkor adja át puszta jóindulatból, s miután a Zsiványok repülési bemutatót tartottak neki, kijelentette, hogy eddig ez volt a legjobb üzlet, amit kötött.

- És ez volt az utolsó, hogy a Lázadókkal üzleteltem. A Kessel mostantól önálló.

Wedge Doole képmására mosolygott.

- Mi sem jövünk vissza, hacsak nem valamelyik emberedet hozzuk vissza - mondta, és kikapcsolta a projektort, mielőtt Doole üvöltése fülsértővé vált volna.

Két perc múlva két kommandós bekísérte a sátorba az utolsó foglyot. A humán öreg volt, de még jó egészségnek örvendett. A holoképeken nem látszott még ennyire öregnek sem, a bőre sem volt ennyire sárga, de sötét szeme még mindig elevenen csillogott. Noha alacsonyabb volt még Corrannál is, erő sugárzott belőle. Dús, fehér haja valamelyest méltóságot kölcsönzött mocskos overállba öltözött alakjának.

Még Wedge-re is nagy benyomást tett.

- Fliry Vorru moff, én Wedge Antilles parancsnok vagyok.

Vorru kedvesen elmosolyodott.

- El vagyok bűvölve. Jól hallom, koréliai akcentussal beszél?

- Igen.

- Netán egy lojális gyermek jött el értem, hogy kiszabadítson?

- Talán.

Corran sosem találkozott Vorru moffal, de a nagyapjától sokat hallott erről az emberről. Mint a Régi Köztársaság Koréliai Szektorának adminisztrátora, Vorru szemet hunyt a csempészés felett, s ezzel Koréliát a csempészet központjává fejlesztette. Ezt a reputációját a bolygó azóta is őrzi. Amikor Palpatine szenátor császárnak kiáltotta ki magát, Vorrut a riválisának tekintette. Xizor herceg elárulta Vorrut a császárnak, de az nem ölette meg. Azt tartották, hogy Vorru megvásárolta az életét a császártól azzal, hogy apránként a kezére játszotta a Birodalmi Szenátus tagjairól készített aktáit.

Noha Korélia még csak egy évtizede vált nyílt szektorrá Vorru uralma alatt, számos bűnöző gondolta úgy, hogy Vorru Koréliája páratlan gazdagság bölcsője. Vorru neve azóta is legenda a birodalmi alvilágban, és a CorSechez rendszeresen érkeztek hírek arról, hogy valaki éppen a Kesselre készül, hogy kiszabadítsa Vorrut.

Az excsászári moff megvonta a vállát, már amennyire kötelékei engedték neki.

- Mit kíván tőlem, mit tegyek önért?

- Ismeri Zekka Thyne-t?

Vorru felsóhajtott.

- Igen. Agresszív és intelligens. Az agresszió az alaptermészete. Elég meglepetést okozni neki, ő máris kitör. Azontúl teljesen kiszámíthatatlan.

- Fel kívánjuk használni őt a Birodalom ellen, de nem akarjuk, hogy túljátssza a szerepét, és másokat is bántson.

Az öreg lassan elmosolyodott.

- Ha stratégiai fegyvert használ taktikai előnyök megszerzéséhez, az a kétségbeesés jele.

- Most éppen ilyen időket élünk - Wedge Corran felé intett. - Horn hadnagy úgy véli, maga kordában tudja tartani Thyne-t.

- Kordában őt? Nem - Vorru egy pillanatra lehunyta a szemét. - Azokat kell kordában tartani, akiknek a segítségével átlépheti a határt. Igen, azt meg tudom tenni.

- És megteszi?

- Boldogan - Vorru elégedett mosolya szemének csillogását is megváltoztatta. - Nehéz lesz, de ha ismét láthatom a Császári Központot, akkor megéri.

Corran pislantott egyet, és a döbbent Wedge-re pillantott. Honnan tudja, hogy a Coruscantra visszük?

Az öregember észrevette döbbenetüket, és elnevette magát.

- Ne rémüljenek meg, nem volt nehéz kitalálni hová visznek vissza. Ha ennyit nem tudnék kikövetkeztetni, nem volnék alkalmas a feladatra.